Prológus

 - Muszáj menned? - csókolom meg búcsúzóul a nejemet a reptéren.

06. 12.

  6 nappal a nejem elmenetele után arra ébredtem ,hogy nem véletlen ment el. Rájöttem, az elmúlt 2 évben alig törődte mvele, ezen vátloztatni kell. Kinéztem. Az ablakon lassan csurogta kaz esőcseppek, míg mögötte tombolt a vihar, bár nyár volt. Villámo cikáztak az égen.
 Felkaptam egy esernyőt és a bakancsom, majd kimentem a reptérre.

 - Egy jegyet kérnék Argentínába, oda-vissza! - rohantam, a kivételesen sor nélküli pulthoz.
 - Sajnálom, minden járatot töröltek
 - Hogy mi?! - kerekedi kel a szemem. - Hogyhogy? Miért?
 - Nézzen ki az ablakon - mutat az oriási átlátszó falra. Az idő még mindig nem javult. - És ilyen az előrejóslás egy hétre, az után meg nem adunk ki jegyet, nehogy felesleges pénz kidobás legyen. Sajnáljuk.

 Elfordulok a vörös hajú nőtől, és ekkor egy merész elhatározás ötlik ki bennem: kocsival megyek Argentínába.

06. 20.

 Mindent bepakoltam. A feleségemnek, Nancynek nem szóltam ,hisz milyen romantikus már ez, nemde? Igazi szívtipró vagyok. Minden iratom nálam, ruha, pénztárca, mobil meg a töltője.
 A rövid gatyát és a trikót a víz szétáztatta, pedig alig pár percig voltam házon kívül. Indulok.

 Túl nagy a csönd. Benyomom a rádiót.
 - Lalalalaláááááááááááááááááááá - hangzik az idegtépő operett énekes hangja a rádióban. Ja ,hát persze, hogy classic-ra van állítva, a kocsit legutóbb kölcsönadtam az unokatestvéremnek, Ronannak. Átnyomom, felnézek, és nem lehet, ott van, ott áll az útnál Ronan. Vigyorogva integet, olyan vizesen, mintha frissen csinálta volna meg a jeges vödör kihívást. Félrehúzódok a kocsimmal.
 Unottan lehúzom az ablakot, és a vigyorgó rokonomra nézek.
 - Mit akarsz Ronan, épp sietek? - benéz az ablakomon, szeme megakad a tengernyi cuccon.
 - Azt látom. Hova mész, az Északi Sarkra? - röhög.
 - Éppenséggel Argentínába.
 - Argentínába? Miért nem repülővel?
 - Miért vagy megázva? - gúnyolódok.
 - A feleséged is odament.
 - Azta, ne mond, nekem azt mondta, a szomszédba - játszom emg magam, túlságosan is.
 - Elviszel?
 - Hova?
 - Ahova mész.
 - Be vagy szívva? Be se férsz, és a cuccod? Meg mag a munkád?
 - Kiveszek szabit, így is rám fér a kiruccanás. A cuccomat meg mindjárt hozom.
 - Ja persze, meg a szállást is kifizetem.
 - Najó, és ha az összes tankolást kifizetem, plusz magamnak a szállást. - elgondolkodtam. Megéri? Persze.
 - 2 percet kapsz, és te gyömöszölöd be a bőrödöket.

 Hát persze, hogy nem Ő tömködte be. Még sokkal több volt, mint nekem.
 Bevágta magát a kocsiba.
 - Hülye vagy, ez bőrülés!
 - És?
 - Tiszta víz vagy!
 - Na, és? Te is!
 - De basszus, ez az én kocsim, én takarítom.
 - Nem kell mindenen kiakadni. - sértődik meg. Ő. Ő!!!!

 És ténylegesen, hivatalosan, legálisan. törvényileg elindultunk Argentínába.